A Zoltán Nagy felhasználó összes verse >>>
Esti lelkizések
Szembe nézni azzal, aki vagy fájdalmas,
ha még neked se megy, hogy várod el mástól?!
sose becsüld le, aki vagy, de legyél tisztában magaddal,
tudd miben vagy jó és rossz, ne légy az, aki mást másol!
Az élet egy csúnya játék, amit akaratunk ellenére is játszanunk kell,
végül annyira bele jössz, hogy a hazugság fog el!
S a rabjává válsz, gyáva emberként titkolod, amit érzel,
a száddal éred el azt, amit nem tudsz két kézzel!
Nem számít más kára, mint a tiéd sem másnak,
Önzőség felemészt, ez az ára, ami sok, de nem számít drágának!
Drágámnak hívod a nőt ki egy olcsó senki,
drámain előadod neki a nagy semmit!
Játszunk másokkal, míg mások velünk,
be sem valljuk, már ha egyáltalán észrevesszük.
S ha lássuk, akkor se érdekel minket igazán,
minden hazug védi a saját igazát!
Fény derülhet rá, mégsem világítja meg eléggé,
hisz akkor nem csak a szavunk, de mi magunk is elégnénk!
