A Norbert Bús felhasználó összes verse >>>
Alliteráció
Alvás alatt alattomosan andalgó agglegény,
Boldogság bánatában bolyongó bársonyfény.
Céltalan ceruza centiről-centire cikkcakkol,
Csámborgó cserkész csendben csatangol.
Dermedten derengő délibáb dőlöngél,
Elesik előttem egy erőtlen erőtér.
Fekete fémcső féktelen fortyog,
Gránát, golyó, gépmadár galopp.
Gyakorta gyáván gyorsuló gyalogos,
Hó hátán haldokló holló harmatos.
Intelemre ijedten integető inger,
Jajveszéklő jelenések játszanak jelekkel.
Keleti kultúrák kusza károgása,
Lakattal lezárt logikai láda.
Mardosó medve marcangoló mancsa,
Nemzetem növendék nemtelen narancsa.
Okvetve oktalan oktatott okozat,
Óidőt óvatva óhajtón ólmozat.
Önnön önsajnáltat öreges önkép,
Őzek ősei őszünk őrizzék.
Patakok párás partja prérivé porlad,
Rianva reked rám rettenő rőtvad.
Siralomban serjed sáros sírfedél,
Szárnyaszegetten szálló szavak szűkülő szinterén.
Tájkép torzulat tényeit tárgyalom,
Utolsó utamat unottan ugrálom.
Újonc újholdak újfelé úsznak,
Üstökös ütődik üveggolyónak.
Űzött űrhajós űröltözetben,
Vájt vonalban von vétket vederben.
Zománcos zenék zengve zakatolnak,
Zsugori zsarnokok zsarolva zsákmányolnak.
