A Kinga Eke felhasználó összes verse >>>
Őszi Teher
Tegnap sírtam, talán azelőtt is,
Kigúnyolva, hamisan is.
De most mégis mosolygok.
Nézem csendben a gyerekeket,
Felszabadultan vidáman nevetnek,
Öreg, fáradt tölgy alatt.
Ő is kívánhat sok-sok rosszat,
Szívét tüzes harag mossa.
De mégis hallgat.
Munka ölel körül, mégis tétlen ülök,
Várok e, vagy csak megőrülök.
Mi könnyen meglehet.
Fáradt vagyok, nagyon fáradt,
Őszi öreg, de fiatal diákja,
Erőt gyüjtve én.
Ha úsznék tovább sem ártana,
Ám fájna bennem a madárnak,
Ki szárnyalni akarna már.
Ha meg megállnék, kis csigaként,
Regenerálva, biztos, pontosként,
Feladnám útközben.
Csak legyen vége, legyen nyár,
Legyen élet, legyen virág,
S ne halk idegesség.
Őszi köd, őszi szél
Ha elindulnál hát vigyél,
Úgysem mennék magamtól.
Fáj az én lelkemnek csiga-madárként
Ó, de nehéz sújjal, megállnék,
S talán elindulnék megint.
Vagy meghunyászkodnák,
Akár, lusta, s gyáva,
S sírhatna én madaram, szoros kalitkában.
