A Kinga Eke felhasználó összes verse >>>
Őszi Élyszakákon
Már néha gondolok az elmúlásra
Nézvén, hulló leveleket
Ahogy a szél, a morgó futár
Feladó, s vevő nélkül, lopja el lelküket.
Már néha gondolok a hidegre,
gondolok a végre,
de néha csak didergem
a természet lágy ölében.
Néha kívánok már családot,
Vagy apró szeretetet,
ez nem lesz igaz álom,
sem holnap, sem azelett.
Néha gondolok a törődésre, az aggódásra,
de csak némán sírok éllyel,
Nem szólok, csak a pára,
Ha egyszer elegem lészen.
Fáj a szívem a fagyongató,
őszi hideg párától,
egy sír hidege jut eszembe nyugtatóm,
Hol a béke majd kitárúl.
Milyen szép is volna, futni a postással,
S hátra csak a jó emlékekkel
Szárnyával egy madárnak
S nem őszi hidegben, lámpa alatt didergéssel
Érzem a kort, érzem megmeredve ,
Gondolok szépet, gondolok rútatt is,
S benn a házban ó nevetve,
telik el nélkülem a családi vacsi.
Néztem bentre, írigykedve,
Meleg otthonba bele,
A villamok s vihar dereng
s én egyedül elmerengve:
Milyen lehet elmenni,
Mint a hulló levelek,
Ahogy a vonat, a csikorhó vén futár
Feladó, s vevő nélkül visz el engemet
