A Tünde Ónodi felhasználó összes verse >>>
Én nem vagyok...
Én nem vagyok az, kit rángathattok,
Állandó jelleggel csak ócsáróltok.
S majd, mikor kellene,
Jó lenne fejem kebletekre.
Én nem vagyok az, kit
Elnyom majd az élet,
Mert ismerem utam
És én tőletek nem félek.
Nem ílyeszt meg a drámai
Állarc,
Mely titeket a veszélybe hajt.
Engem nem érdekel, hogy tudtok-e szeretni,
Mert a fényem a tiétek
Átöleli.
S nem akarok mást, csak igaz szót,
Amire ti még, nem vagytok kaphatók.
Engem nem érdekel, hogy mi lesz veletek,
Ha én könnyes szemmel,
De boldogan megyek innen el.
És nem szorítja lelkem, majd a hiány,
Hogy többet is tehettem volna értetek talán.
Én nem vagyok az, kit
A múlt sebei megkötöznek,
Mert minden lépésem
Saját erőmben él bennem.
Én nem vagyok az, ki
Mások árnyékától fél,
Minden szó, mit kimondok,
Az igazság tüzében születik és él.
S ha eljön az éj,
S magamra maradok a csendben,
Szívem még mindig nyitott marad,
Büszkén szeret és remél.
