A Tünde Ónodi felhasználó összes verse >>>
Magányom ölében
Csendben ülök, könnyeim hullnak,
Mint eltévedt csillagok, mik szertefoszlanak.
Nem kérek pénzt, nem kérek hatalmat,
Csak egy szívet, mely tisztán befogad.
Karom csak ölelni vágyik,
Lelkem szeretetre szomjazik,
S mégis magam vagyok, éjben és nappal,
Mint szél, mely sír az üres hajnal.
De bennem erő lobog, titkos láng,
Mely nem törik, bár ezerszer fáj.
Különleges vagyok, s az leszek mindig,
Annak ki választ, fényem ragyog majd benne az öröklétig.
