A Laura Horváth felhasználó összes verse >>>
Téboly
Nem tudom, hogy másnak is e világ-e mi adatott.
Más otthonának érzi ezt a félhomályos barakkot?
De azt tudom, hogy én régóta nem találom a helyem,
Pedig lelkem is elvetettem, de nem azé lett, ki aratott.
Merről fut a szál, mely irányítja karjaim?
Kinek fúródnak belém esedező karmai?
Felülről és alulról is körbevesz a téboly,
Mint eltévedt hajóst az óceánnak habjai.
Úgy szeretném, ha tudnék én tirajtatok segíteni,
S szíveteken nem egy újabb, mélyebb sebet ejteni,
De nekem is szorít, úgy szorít ez a lánc,
Csak miattatok próbálom a könnyeim elrejteni.
Hogy mit várhatsz az élettől, e háborodott úttól,
függ, hogy kitől kérdezed: a széptől vagy a rúttól.
De ki a szép, ki a rút? ez kényszerít térdre.
Távozom hát, kalap kabát, s kalapomon lúdtoll.
