A Bartalis Éva felhasználó összes verse >>>
Cinege és a zöld fenyő
Hangos dalra ébred a hajnal.
A hang lágyan ring... szívembe jő.
Oly igen fenn száll szép éneke,
mint mély tövéről a kis fenyő...
mely őserővel Egekbe nő!
Lágyan ringat éneke,
meleg sugárzik e hang nyomán,
Önfeledten húzza ki magát,
gyönyörköve ring saját dalán...
bemutatója helyén, a fán.
Víg kánont hallok a távolból,
varázsszárnyakon, ó, idejő!
Felismertem dalnokim hangját...
A kékes-sárga fátylú cinege,
és a délceg testű zöld fenyő -
ágai közt suhanó, lágy szellő.
Dalra hívta lelkem e varázs,
dalra hívott, ó, hát engem is.
Daloltam... énekem messze szált,
énekelt velem a lelkem is.
Tobozok hada özönlött a fán,
mint gyöngyfüzér sereglik nyakamon.
Úgy sorakoztak egymás után
Oktávszakaszok, s az én dalom.
Tűlevelek közt átsuhan a dal.
Megérint ózon-tiszta levegő.
Hajnalonta ébreszt e varázs...
a kékes-sárga fátylú cinege...
és ezüstlevelű, zöld fenyő.
