A Bartalis Éva felhasználó összes verse >>>
Üveggömb
Ha nem vagy bírám, nem bántasz, csak azért, mert én szenvedek,
Ha nem törsz pálcát sorsom felett, inkább nyújtod kezedet,
Nem ítélsz el, látva létem, néhai kis is örömöm,
Jóságodat, megértésed, emberséged köszönöm!
Ember vagyok, Isten adta teremtmények porszeme,
Ember, aki Anya vagyok, kinek drága gyermeke!
Ha bejárod utamat, és nem fáradsz el úgy, mint én,
Te leszel az egyetlen, ki vétlen e föld kerekén.
Nem kérek én nagyot tőled, nem kérem, hogy szeressél,
Nem kívánom, sorsunk útján törhetetlen kövessél,
Annyit kérek, maradj ember, bízd Istenre sorsomat,
Ha elmúlok majd, ne emlegesd fintorogva voltomat!
Minden ember kap egy labdát, gumiból vagy üvegből,
Arra vigyázz, hogy engeded... Kiesni a kezedből!
Ha visszapattan, visszakapod, amit rúgtál másnak gólt...
Ha széttörik kis darabokra, a te labdád üveg volt!
Üveg labdát kaptam egykor, nem játszottam még vele,
Kiütötte kezeimből a kegyetlen sors keze.
Megpróbálom összerakni, valahányszor szétesik,
Jótevőim, velem együtt, darabjait keresik.
Légy te is az! A jótevőm, hátha egyszer megleled,
kis szilánkját, kis labdámnak, mi elvágta a kezemet.
Fájó kézzel, vérző szívvel szilánkokat keresek,
Ne nevess ki, ne törd össze még jobban a szívemet!
Üveglabda, ha széttörik, újra nem ragaszthatod,
De a gumi visszapattan, ha ügyes vagy, elkapod!
Minden ember kap egy labdát, gumiból vagy üvegből,
Az a sorsod, ha jól fogod, nem csúszik ki kezedből!
