A Bartalis Éva felhasználó összes verse >>>
Mindenszentek hajnala
Pirkad a hajnal, felsóhajt búsan a csönd,
egy elsuhanó árny lebben meg odafönt!
Eltűnik az égről a Hold... alámerül,
bíborvörös korongja a Napnak előkerül!
Mély álmából a Föld ébredni kényszerül,
feltűnik kis rigó a levelek mögül,
az új napnak örül, de még elszenderül,
míg a bíborvörös fátyol előkerül.
Megmozdul az ágon egy sárgult falevél,
szellő szárnyán libben, kecsesen útra kél,
valahol távol, felhangzik egy búcsúdal...
Az Ősz zenél...
Visszaint a hársnak, mielőtt földet ér
a falevél.
Új nap virradt, de nem friss, nem fiatal,
mint, amikor ébred hajnalon az Ember.
Felharsan az Égen, a hűs, vad zivatar,
háborog fű, fa, virág... háborog a Tenger!
Az örökzöld fenyő is vegetálni tér,
a kis falevél meg földet ér.
Földet ér az élet, szépen elbúcsúzik,
a Nap elrejti korongját... alábukik.
