A Bartalis Éva felhasználó összes verse >>>
Egy koldus imája
Lement a Nap, kopott ruhámban, szegényesen
hajtom álomra fejem, még mindig éhesen.
Lement a Nap, a mát holnap újra élhetem,
Éppoly szegényesen, s még mindig éhesen!
Meg nem állhatok, lábaim fájnak, könnyezek,
Ki, miért adta énnekem e bús életet?
Ki mit akarhat Tőlem, azt én nem tudhatom,
Sorsom rám rótta terhét... kereszt a vállamon!
Hajlott hátamat húzza, cipelem szüntelen,
Bízom abban, hogy Istenem, itt vagy Énvelem!
Bízom abban, hogy terhem soká nem hordozom,
Sorsom jóságában, szüntelen bizakodom.
Hallgasd meg egy koldus Imáját, Én Istenem!
Ha büntettél, hibáim már rég felismerem.
Nem célomul tűztem bűneim, Te is tudod,
Adj megtört szívemnek, próbaként, Talentumot!
Jól használom fel, majd, okosan sáfárkodom,
Nem fecsérlem el hiába, új Talentumom!
Fázom a kövön... ruhám sem véd meg már, Uram!
Tekints le rám... élhessek emberként - boldogan!
