A Bartalis Éva felhasználó összes verse >>>
Zarádoklaton
Zarándoklaton...
Szülőföldemtől távol, mérföldekre élek.
Lelkemben zarándokol, egy régi vándor lélek.
Az új, amit itt kovácsolt össze sorsom,/ mert választottam én...,
Magyar Honnak, kellős- közepén, egy Város peremén!
Bölcsőm nem ringatja lelkem. Üresen áll, egy fészer szegletén,
Álmomban ringatóztam.., boldog voltam.., itt- a Város peremén!
Vonat zakatolva suhan, szél sebesen vágtat fenyvesek között,
Egy ismeretlen hang szólított meg, és némán alkut kötött!
Legyek erős! Könnyeimmel, öntözzek kiszáradt lelkeket,
Legyek mindig bátor, száguldjon bennem is egy néma képzelet!
Behunyt szemmel látom, amire oly annyira vágyom..,
Hogy ott ülök én is, azon a vonaton,
Utam oda visz az Ősi Magyar Földre, hol rög hullott a rögre...,/ egy zarándoklaton!
Csíksomlyó Kegy Temploma rejti régi vágyam,
Lelkem vándorútra kelt, fenyő illat árban, Székely ős Hazában!
Mennyi mindent kibír, ha keresztjét fel veszi, Embernek fia..,
De leveszi vállamról, ha nem is lehetek ott.., mert hallja, hogy Hozzá fohászkodom..,
A Csíksomlyói Csillag, Székelyföld Pillére..,/ Szűz Mária
Bartalis Éva/2013. Pünkösd
