A Bartalis Éva felhasználó összes verse >>>
Az élet, mint a harmat...
Reggel, mielőtt Otthonod kapuját, kívülről, beteszed,
Mondj nekem valamit..., szívemnek kedveset...
Annyi minden történhet egy hosszú, dolgos napon,
Nem biztos, hogy este, fáradt kezeidet, újra meg foghatom!
Este mondj egy kedves szót, álmom betértéhez..,
Ki tudja, reggel, én alszom- e tovább, és csak te ébredsz...!
Az élet, mint a harmat, úgy múlik el,
Picit sem mindegy, hogy ez alatt, mit teszel...
Legyen ölelésed gyöngéd, szavad, lelkemnek biztató,
Hisz nem tudhatod..., mit kiejtesz/ nem- e az utolsó!
