A Bartalis Éva felhasználó összes verse >>>
A Négy Évszak
Magasra tartom fejem, beszívom illatát a tavaszi szélnek,
Barackfán, a virággá bontakozott- tegnapi rügyek,/ már egymástól, alig- alig férnek!
Rózsaszín pompában állnak a fák, némelyik koronája, sárga- vagy fehér...,
Lelkem is pompázik tavasz varázsától, rám szórja parfümét, a tavaszi szél!
Újult erővel, élem napjaim, elmúlt a varázs, és illata a szélnek,
Eltűnt fákról is a rengeteg virág, levelekként most már egyre jobban férnek!
Tegnap még levél volt, ma már gyümölcsözik, eső után, egy kis napsütésre vár…,
Cinege dalától szól hangosan az ének, Tillari- tillari♪♪ Végre itt a Nyár!
Körbe röpdösik a nyári világot, Ég parkettjén, cinege táncot lejt,
Kiejti csőréből a felkapott virágot, alatta egy fa is... egy levelet elejt..!
Zöld lombja a fának, színét váltja, mint tavasszal, minden fa más színt ölt magára..,/ csak a fiatalos friss ruha helyett, a megőszült természet/ fáradtabb színeket öltött, minden fára!
Ott bandukol csöndben,vállán egy kosárral, Termését vigyázza már az Öreg Csősz,
Őrzi a szőlőt- gyümölcsöt- gabonát, hogy kárba ne vesszen, ha már itt az Ősz!
Megrakottan tér meg estendőn a Csőszünk, csűr előtt abrakol a fáradt, hű paci...,
Nagyokat botlik a hosszú év után, és hibernálni tér be egy barna maci!
Magasra tartom fejem, beszívom illatát, a fáradt- Őszi szélnek,
A fák csupasz ága kibírt már többet is..., alázattal meghajol, és behódol a Télnek!
B. É.
