A Bartalis Éva felhasználó összes verse >>>
Megtalált szerelem...♥
A virág, míg ki nyíl, hogy ékes legyen,
Előbb rügy, majd bimbónak kell legyen…
Megérinti lelkét, a tavaszi napsugár,
Majd eső veri rügyét, ami a virágnak is fáj…
Én is voltam rügy, majd bimbódzó gyermek,
Gyerekkorom évei, boldogan teltek…
Jöttek viharban áztatott évek,
Hiába álmodtam…, széthulltak, a régi álomképek!
Virág, vagy- Nő…, egyformán ékesít,
Illata, vagy csókja, egyformán édesít!
Csak ápolni kell, öntözni, csókolni,
Nőnek, és virágnak, be kell hódolni!
Én azt hittem, nyílásom ékes, mint a virág,
Kinyílt előttem is, egy boldogabb Világ.
Csókommal átadtam összes szeretetem,
Csalódva jöttem rá, össze tört, életem!
Hervadozva, várva, egy holdsütötte, éjjen,
Odalett, illatom, és minden reményem.
De felvirradt egy más nap, egy újabb és melegebb,
Napnak sugarában nőttek bennem szebbé, a hervadt levelek.
Kivirult a lelkem, illatoztak újra feléledt szirmaim,
Beteljesültek veled, régi álmaim.
Jöhet hó, vagy vihar, oltalmadban élve,
Élek, tapasztaltan, álmokat cserélve.
Régi álmom, elszállt, már terveim is újak,
Hogy oltalmadban élve, új rügyeket hozzak.
♥ ♥ ♥
Hogy karjaidban lehetek, megóvva- melegen,
Szirmaimban, ott él, gondozásod alatt,
Egy holtomig tápláló, örök szerelem!
