A Bartalis Éva felhasználó összes verse >>>
Szarvasbőgés
Szarvas bőgés...
A szerelem semmi ahhoz, amit érzek én,
Ősszel, szarvas bőgés idején...!
Átszellemülten állok, a lombok alatt,
Hol a szél csupaszít, s a lomb, vágy maradt!
Ott állok én, és csöndben hallgatom,
Szarvasok lépteit, a száraz avaron!
Várok! Kíváncsian vizslatok a tar- végtelen semmiben,
Van ennél boldogabb pillanat? Nem hiszem!
És felzeng a végtelen! Hív- keres a vágy...,
Éjfél van már, de kidob az ágy!
Eszembe nem jutna, hogy későre jár...,
Lelkem a sötétben, csodára vár!
Visszhang/... borongós őszi Táj.....,
Lelkem gyermek maradt...,/ csodára vár!
