A Bartalis Éva felhasználó összes verse >>>
Trianon
Égi vándor...
(Trianon áldozatai)
Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy Telihold,
Körbe járta szegény Földet, a végén, nagyon fáradt volt!
Mit keresett Föld kereken szegény hold, azt nem tudom,
Elvesztetem a fonalat, időközben…, félúton!
Sovány volt a vacsorája, kifli volt a saruja,
Esti Égnek induláskor, nyittva volt a kapuja.
Mire megjött nagy útjáról a Erdélyi Telihold,,
Ég felhője, sötétben állt, kapuja, csukva volt.
Ledobta hold eltépázott, kifli vékony saruját,
Megzörgette esti Égbolt, sötétben zárt kapuját
Szólt az Égbolt.., Vándor ki vagy, későre jár nem látod?
Égivándor zörget hozzád, a Telihold barátod!
Megtagadta holdját az Ég! Nem ismertelek soha…!
Tűnj el innét hold idegen, ne légy ilyen ostoba!
A Végtelen Ég, hatalmával engem illet egyedül!
Jaj annak, ki útamban áll, vagy hatalmam elé kerül!
Mit tehetett a Telihold, kitagadva, meztelen?
Ha az Égbolt íly kegyetlen erkölcsű és fesztelen!
Nem hajlandó elismerni másod szülött gyerekét,
Napnak adta hold szájából, a kisütött kenyerét.
Ragyog a Nap jóllakottan, ízzik a Föld…, melegén,
Felneveli sugarait, a Telihold kenyerén,
Úszik az ég a fény árban, Napgyereke sugarában melegszik,
Míg a Hold az Ég anyjától, jó messzire, a hűvösbe telepszik…!
Kitagadott Hold neve lett a végtelen Éjszaka,
Pajtásai körülötte, az Ég ezer csillaga,
Bár tudja az Ég, hogy nem csak a Nap.., aki vele lakott volt,
Hogy gyermeke a kitaszított, meztelen Telihold…,
Vallomását nem adja fel, jólléte fontosabb,
A hold nélkül, melege és a fény árja így bíztosabb!
Boldogul hát egymagában a száműzött, Telihold,
És, hogy ki- kié volt…,/ az igazság.., még ma is él, ha meg nem holt! ( B.É.)
