A Bartalis Éva felhasználó összes verse >>>
Édesapámnak
Édesapámnak…!
Hiányzik illata, a rád fuvalló szélnek,
Az Erdő illata, mely beárasztott, Téged…
Hiányzik minden, ami Tőled áradt felém,
Az utolsó halott is elhagyott…/ a REMÉNY!
Te voltál a Tavasz, Te voltál mindenem,
Te tetted boldoggá, gyermeki életem,
Te voltál a Nyár, az Ősz- nekem, s a Tél,
Elhagytak az Évek…, Te is elmentél…
Öt év alatt fakadtak rügyek, hullott falevél,
De ajkadon a dal, már többé nem zenél.
Nem hallom többé kedvenc énekem,
Hogy járod az utad, a macskaköveken…
Lila kikerics- kalapod zsinórján,/… elhervadt már régen,
Subád még úgy van, ahogy letetted a Télen..,
Csizmád is ott áll, már nincsen beázva,
Csak bele van állítva,/… amit Magad fontál…/ az Aprószentek pálca!
Drága Édesapám! Kérlek vigyázz Miránk,
Halld meg kesergésünk…, és Neked szánt- Imánk!
Ne engedd a Tavasznak, úgy rügyet bontani,
Hogy magából, illatod, ne tudja ontani!
Ne engedd, a Sírnak, hogy örökre bezárjon
Nem várhatod el, hogy hiányod ne fájjon!
Ha majd egyszer eljön a Édesapámnak…!
Hiányzik illata, a rád fuvalló szélnek,
Az Erdő illata, mely beárasztott, Téged…
Hiányzik minden, ami Tőled áradt felém,
Az utolsó halott is elhagyott…/ a REMÉNY!
Te voltál a Tavasz, Te voltál mindenem,
Te tetted boldoggá, gyermeki életem,
Te voltál a Nyár, az Ősz- nekem, s a Tél,
Elhagytak az Évek…, Te is elmentél…
Öt év alatt fakadtak rügyek, hullott falevél,
De ajkadon a dal, már többé nem zenél.
Nem hallom többé kedvenc énekem,
Hogy járod az utad, a macskaköveken…
Lila kikerics- kalapod zsinórján,/… elhervadt már régen,
Subád még úgy van, ahogy letetted a Télen..,
Csizmád is ott áll, már nincsen beázva,
Csak bele van állítva,/… amit Magad fontál…/ az Aprószentek pálca!
Drága Édesapám! Kérlek vigyázz Miránk,
Halld meg kesergésünk…, és Neked szánt- Imánk!
Ne engedd a Tavasznak, úgy rügyet bontani,
Hogy magából, illatod, ne tudja ontani!
Ne engedd, a Sírnak, hogy örökre bezárjon
Nem várhatod el, hogy hiányod ne fájjon!
Ha majd egyszer eljön a Vég, / Nekem is…,
Kezemben lesz, kalapodról /…, a Lila kikerics!Vég, / Nekem is…,
Kezemben lesz, kalapodról /…, a Lila kikerics!
(Én)
Édeasapámnak!
Édesapámnak...♥
Atyai kebel volt párnám, és mindenem..,
Nélküle rideg lett, s csonka- bús életem!
Széltől lett cserepes- Gyermeki arcomat,
Lágyan simogatta, átvette gondomat!
Hatodik éve már, hogy sír az őszi szél,
Sok száz árva madár, búsan útra kél...,
Hiába köröznek, hét- határ felett,
Őrző- Védőjüknek, drága lépteidnek...,
hűlt nyoma veszett.
Csak sír, csak bőg a szarvas, riad hirtelen,
Aki úgy csodálta, elment..., Óvd őt Istenem...-
Add, hogy csak egy nap, csak egy áldott perc legyen..,
Érezni kalapja őszies illatát, mint régen..,/ Istenem!
Érezzem újra keblének melegét,
Érezzem Atyai kezének, biztató erejét!
Csak egy percet kérek Tőled, Add Uram...-
Hogy keblére borulva, alhassak boldogan!
Bartalis Éva
