A Bartalis Éva felhasználó összes verse >>>
Ősz van
Megérett az idő, megérett a Nyár,
Éhes madársereg, eledelre vár.
Lehullott falevél, kering a szélben,
Nem mer földet érni, hogy elenyész a Télben.
Hűvös szelek fújnak, fázik a kismadár,
Dróton ül a fecske, pajtásira vár.
Hívogatja, szépen dalolgat magában,
Csicseri borsó- tilinkó, csendül fel dalában.
Nyitni- kék, nyitni- kék, hűvös szelek járnak,
Hívogatót zeng, minden kismadárnak!
Mennünk kell Délre, tollam alatt fázik,
Ha nem sietünk gyorsan, talán el is ázik!
Hangos ricsaj zendült fel, odafenn az égen,
Félelem lett úrrá, ezer seregélyen.
Hatalmas V- betűt festettek a Darvak,
Szállni akarnak, élni akarnak!
Megérett az idő, megéret a nyár,
Itt hagyott bennünket, ezernyi madár.
Csöndes lett az égbolt, és a fák is sírnak,
Ágaik közt a szelek, nyugovóra hívnak!
Árva lett a rét is, behordták termését,
Síró szelek zengik a Nyár temetését.
Elázott a nádas, elázott a /KENDER/
Semmi sem élte túl a Természet halálát…,
csak a mindent letaroló- csak magáért küzdő leggyengébb élőlény,
maga az /EMBER/!
B.É.
