A Bartalis Éva felhasználó összes verse >>>
A harang
Zúg a Harang! Időt hirdet, ezt a hangot jól ismerem...,
Megkondítja minden idők legszebb delét..., felsóhajtok, Én Istenem!
Forogtam az út porában, gyermekláncfűt szirmain- ként csipegettem...,
Anyám szavát elfeledtem.., játszadoztam...,fel nevettem..., önfeledten!
Ott bújtam a Torony alatt, Pap bácsiék tyúk óljának oldalában,
Mosolyogva ott áll Mama, nem szidott meg...,/ csak szorongatott valamit, az összefogott pongyolában.
Kételkedtem, lopakodva bújtam elő, kis zugomból,
Vajon mit rejt benne Mama, és éppen most mire gondol...?
Óvatosan kibontotta megcsomózott, jól meg rakott pongyoláját,
Oda adta gyermekének, féltő gonddal melengetett, ebédjét- és vacsoráját!
Nem lehet azt elmondani, mit éreztem, akkor este, szégyenemben...,
Jobb lett volna várni Mamát- szégyen helyett, irhát mentve/ félelemben!
Lesütöttem szemeimet, nem kértem az oda hozott vacsorámat,
Csak szégyenemben azt rebegtem, Édes Mama, a késésért bocsánat!
Megtanultam jelentését, minden déli Harangszónak,
Meg tanultam, ami most van, az nem ma van..., és nem holnap!
Harangoztak...! Sok éve már, messze jártam,/ meghallottam mégis,
Ha kész ebéd várt bárhol jártam, Haza mentem én is
Ha gyermekemet kísértem el a közeli iskolában,
Mindig raktam kis többletet, az uzsonnás pongyolában
Bartalis Éva
