A Bartalis Éva felhasználó összes verse >>>
Csak sírjál a vállamon
Elmúlt a gyerekkor, Apánk gondja, vállainkra nehezült..,
Álmok voltak..., kinek elszállt- kinek sikerült!
Gondom is van- álmom is van, felébredni nem merek,
Nem akarom megtudni, hogy nem lehetek, játszadozó kisgyerek!
Bennünk bujkál gyerekkorunk, makulátlan tisztasága,
Lelkünkben él Ifjúságunk, kincset érő- szép varázsa.
Szülőföldem illatától, részegülten, sírtam ki sok bánatom,
Hozzám bújtál, át öleltél, s csak hallgattál vállamon!
Egy gyermeköltő idő telt el, azóta sem láttalak,
Szólítottuk emlékeink, a parton- a fák alatt
Ez az utca némán hallgat, velünk folynak könnyei,
Hogy mennyi szépet kaptunk tőle, nem lehetne jaj..., szavakba önteni!
Mienk volt itt minden, a Pap Lak és az Iskola,
Hogy itt láthatlak újra Téged, ez az élet fintora!
Jöjj hát ide, ne engedd, hogy az élet tudjon bántani,
Rugd le cipőd,szaladj velem, az emlék Parton játszani!
Jaj Testvérem…, Jaj Kis Húgom, nem engedlek el soha,
Itthon vagyunk, itt van velünk, a Pap Lak és az Iskola,
Az emlék Parkunk közepében, mérhetetlen erős volt a bánatom,
Ne engedj el, ne hagyjál itt, csak sírjál a vállamon!
Bartalis Éva
