A Mihály Hegedűs felhasználó összes verse >>>
Tömlöc
Tömlöcbe zársz
Mint egy állatot
Századok bünéből
Okozol zárlatot
Elnémítasz,
Mint egy fecskét
Ki petárdára
rakja fészkét
Zavart keltesz
A rendszeremben
Hibát kutatsz
Az emberekben
Felmetszed
A vérző sebet
Kétszínűen
Nyújtasz kezet
Káoszt keltesz
Nagy termedben
Bennehagysz
A bűntengerben
S értezek,
Mindig szólok
De meg sem hallod
Amit mondok
Ordítok tehát,
Ezért kiálltok
Mert nem érdekel senkit
Hogy miről pofázok
S bánjam meg e poézisem
Ezerszer is, ha kell
De holnaptól úgy
Többé nem kelek fel
Hogy mosolygok, és bólogatok
Ahogyan azt kell
És néma falhoz suttogok
Mert az úgysem felel
S teccnémaság többé
Ne szorítsa torkom
S ha nem nézel rám többé
Én akkoris kimondom
Megveted a drámát
A színjátékot, zenét
Virtuózok kínt éneklő
Áhitatos bölcseletét
Pénzel takarózol éjjel
Nem paplannal, tollal
Hisz a pénz az boldogít?
A művészet meg elhal?
Konzervatív eszméket vallsz
S jóllaksz saját igazaddal
Verd hát meg a véleményed
Egy karikás ostorral
S boldog vagy és bólogatsz
S félre nézel, nem látod
S vígan asszisztálsz ahhoz
Hogy hülyítenek a reklámok
Romantika helyett pornó
Komédiából média
Filozófiából BrainRot
Vita helyett politika
S látszik rajtad, nem érdekel
Pedig tudom, Te is látod,
Hogy hamis érzelmekre
húztunk fel egy egész világot
Világunknak kicseire
Csakúgy fittyet hánytál
S az élet örömire
Egy árcédulát raktál
S az igaz katarzist
Szerelmet és poézist
Pénzért cseréléd el
S ráhúztál egy katedrálist
És ezt hívod Te életnek
Eme szürke falakat
S erre cserétled Te le
Az őszinte szavakat
Tégy hát így, én nem bánom
De e mondat legyen kinn fejfámon
Hogy annyi kín és annyi bűn ért
De megérte élni a művészetért
