A Sila Barya felhasználó összes verse >>>
Magam rabja
A napi, magányos robot felőröl,
csattog, zörög,
a mindennapos rutin
homokká őröl.
Tűnődsz: tényleg ez az út az álmod?
S rájössz: csak minden monoton mintát hordoz,
hozod a világból,
hozod a családból,
a génekből,
a traumák nyomától roskadó múltadból.
A muszájból épül
lassan,
és sorsod
a magad által alkotott
börtönében
önálló életre kelt.
