A Vócsa-Nagy Dániel felhasználó összes verse >>>
Eshetőségek és égi várak
Megrajzolva sok-sok gondolatot, /Eshetőségek és égi várak, /Szerencsések a holnapi nagyok,
Így láttam a jövőt a mesékben. /A szél megállít, egyre várat. /És nem kell nekik fölös aggály.
Elfoglalta dísz a markolatot, /A hulladékból szökik a pára, /Meg is maradnak a holnapok,
S beljebb került a pecsétben. /Így felkészülünk az izzó mára. /Hogy nekünk megmaradjál.
Fényévekre vagyok magamtól, /Lélegző lobogásban futok, /Mert lemegy a Nap a mában,
A lovak sem húznak szekeret. /Saját lábam fejében elbukok. /S fehéredik a vér a vágóhídon.
És eltérünk a fehérlő utaktól, /Képzeteinkben a feszülő hurok, /Fehér éjjel holdak napjában,
Hol nyomot formál a szeretet. /Meseszépen magányos burok. /Megrekedünk a régi síkokon.
Ezért várnak sokat az álmok, /Életbe vetett hiteknek az álma, /Értelme van a suttogó hangnak,
És magasra törni készen állnak. /Tobozok hullnak az alvó várra. /Felívelő út meghajló életében.
Fejek fölött kezekben az átok, /Nem ébreszt fel zöldet a nyárra, /Emelkedés ez pihenő rangnak,
Csattan a csapda keserű kárnak. /Elfelejtett ízvilág zárul a tárba. /Az egészek újabb érdekében.
Félelmetesek ezek az érzések, /Az ellenségem kihal olcsó áron, /De sokan vannak a szegények,
Őszinték az elhazudott szavak. /Mint bástya omlik védő váron. /S csúsznak a jegek vizes télen.
Széthazudnak az érdes kérdések, /Szárad az út aranysárga nyáron, /Simává válnak a kérges léptek,
Lényegben a szemforgatta javak. /Az ő jutalmát üres fejjel várom. /A felgyülemlett fuldokló jégen.
Hegedű dallama a jövő nyárra, /Az ókor hősei néznek a mába, /Orgona-szó lilának és fehérnek,
Mert csak a jövő évre várok… /S látszik átlátszó virágok szára. /Ahogy körbejár a lineár forgás.
Fejünkben feketéll mennyei árva, /Mélyről induló járommal járva, /Búza szökik szárba kenyérnek,
Lesznek-e jövőre idei károk… /Van-e remény a földekbe zárva. /A gyomorban szűnjön a korgás.
Tüdőből sziszeg mindenki fel, /Rejtélyes kényelemben a forrás, /S földalatti utak égbe várnak,
És pokolból ordít farkast látva. /Jóként nyugszik a keleti kongás. /De talán csak álmodom ébren.
Tenyerünkön vonagló sors kel, /S hangyavárak bércén bő bontás, /Acélosan türemkedő égi várak,
Üres szájakat fellegekre tátva. /Tettünk lett e világnak a rontás. /Csak mesélek tetteimel tétlen.
