A Vócsa-Nagy Dániel felhasználó összes verse >>>
Veled, melegben (2.)
Bízz bennem, higgy a rejtett jeleknek rajtam.
Fess nekem mosollyal teli arcot arcodra.
Akkor légy a világ számára legnagyobb bajban,
Ha gyűrűinken kívül csak arany hull markodba.
Mint éjfekete hajadon, ha aranyként csillan a fény,
Méhek járta gyümölcsös az, tavasz kabátjában óvva.
Csókkal hulljon öledbe az elhallgatott tény,
Hogy te vagy a dallam. Egy magasztos, lírai óda.
Ketten vagyunk. Egyikünk sincs egyedül, nem is volt soha.
Te vagy a nő, aki igazában sosem téved. A sivatag igéző pora.
Csillám a díszen, mely ünnepi hangulatot büszkén emel.
Dísz és csillag az égen, hol minden válasz mosollyal felel.
Ha felnézek az égre, azt látom, hogy a világ nem végtelen.
Ott látlak akkor is, mikor szívem küzdeni kénytelen.
Komolyan vérzek, mikor megsért a kérdés éles eszméje.
Sebem részben gyógyult, míg te lettél világom eszménye.
Meggyógyultam... Mert te lettél napjaimnak estéje.
Nyugodt légy, kérlek. Meleg hely lett a fényes táj bensőnkben.
Mert szeretlek… Amilyen vagy, s amilyen maradsz, kettőnkben.
