A Vócsa-Nagy Dániel felhasználó összes verse >>>
Veled, melegben (1.)
Otthoni meleg, mámorban kifejezve,
Elkopott ravaszságtól a fűszálnak tövén,
Elesett harcosokkal oldalágon felvértezve,
A bölcsességgel harcoló folyóknak kövén.
Léptekben halad a bizalom büszkén,
Nem vág fel csak azért, mi neki még jár.
Letenni a lantot sem bán vétekben fürgén,
S fejét tartva mindeközben boldogan vár.
Derűs okoknál fogva, kezekkel ragadva,
Két karral várom a közös magányt.
Vélem látni a múlt porába mélyen ragadva,
Megbújva is megismert, édes talányt.
Vonatra szállok, és haladok szárnyas célomért,
Porozva a mennyei virágot, állok tétlenül.
Mert érzem, hogy a varázs látta hatalomért
Annyit sem kell tennem, mint aludnom vétekül.
Mindjárt itt vagy, közeledsz mosollyal felém,
Szép vagy. Szép vagy nekem, és a világnak szintén.
Bizalmat, és megrendítő imát táplálsz belém,
Az évszakoktól hullámzó érzelmek szintjén.
Ha lehet gondolni rád, ha lehet gondolni veled,
Ha lehet látni téged és lehet boldogan élni veled,
Megadom a közös magányt és közös hatalmat,
Megadom a mindent elbocsátó szelet. Csak neked.
