A Vócsa-Nagy Dániel felhasználó összes verse >>>
Örökbe fogadtál
Kedvesem… Örökbe adtál egy holnapot…
Hozzám bújtál, fülembe súgtál halkan.
Mondtad, hogy ne bánjam meg a tegnapot.
Minden szavad igaz, és tagadhatatlan.
Sok nap eltelt, de egy sem telt érintésed nélkül.
Még számoljuk az időt, de nem várunk tovább.
Ha szólunk, szavunk szótlanul is békül.
Ha lépünk, nyomunk sosem lépne odább.
Nyugodt vagy, azt érzem… Megnyugodtál.
Boldog vagy, azt látom… S meghatódtál.
Hogy kísérjelek, lépj mellém, lépj velem…
Kísérj, mint az életem. Ajándékom maradj.
Hangoztasd minden percben halkuló énekem.
Hálómba mint szeretet, sosem múlón akadj.
Kapj el esésemben, ha védtelen zuhanok,
Kopogtass falamon, ha túl mélyen alszom.
Azt érzem, te sosem múlsz el, s örökkön tudatod,
Hogy azt lássam, mit akarok, s te is lássad arcom.
Szép vagy, csukott szemmel látom... Felébredtél.
És megértettem, hogy miért... S te megértettél.
