A Vócsa-Nagy Dániel felhasználó összes verse >>>
Ritmus és tánc elegye (2.)
Az lesz, ami előbb lett,
Érdekes, hogy előnyt vett.
Érintőleg meseszép,
Színpadra a zene lép.
Megáll sorokban a dal,
Hullámokat elszaval.
Énekesben újabb kérdés,
Megbánthat a félreértés.
Anyag-e, ami fennmarad?
Felér-e, ami megragad?
Fejében él-e az ember?
Változhat-e biztos tender?
Erős-e az örök verseny?
Harcolhat-e béke nyersen?
Durva-e kéreg a fákon?
Méreg-e gyanta az ágon?
Sebbé tágul-e ejtett karc?
Megszépül-e égett kvarc?
Van-e gyémánt mélyen?
Fontos-e szín a fényen?
Pergő dobbal játszik még,
Fáradt kézzel int a vég…
Bírnak, rínak, temetnek,
Gödröt ásva leesnek.
Nem zuhannak végtelen,
Képek könyve képtelen.
Milliárd a bűnök száma,
Feledés a vétek ára.
Biztos jobb, ha felednek,
Múltba mégse merednek.
Ez marad ép a mának,
Fénylő ezüst, elmúlt bánat.
Jó a világ nélküled,
S eltűnik a révület.
Voltál te is e Földön,
Most kinyílik a börtön.
