A Vócsa-Nagy Dániel felhasználó összes verse >>>
Minden időben
Bármilyen lehet a bokrok színe,
Hullhat tavaszi fák levele szárastól,
Hullhat óriás cseppben vizek jeges színe,
Futhat vele tengerkék sakál szárnyastól.
Futhat mellette szelek letört szárnyán madár,
Szedhet lelket gyümölcsök között az árnyék.
Szedhet utakról ékes követ a tanár…
Felejts el mindent, ha rád várnék.
Szabadulj meg tőlem és szerezz meg újra,
Ejtsd le válladról a napot, és kelj fel újra.
Fuss messze, és térj vissza körönként,
Szót se szólj, csak mesélj el mindent örömként.
Emlékezz rám és ne ismerj meg újra,
Engem válassz, és fel ne tűnjek újra.
Tegyél lassan a földre, majd emelj két kézzel,
Ha savanyúnak érzel, édesíts meg mézzel.
Megeshet városok között, hogy lenyugszik a Nap,
Az űrben lebeghetnek elszabadult kötöttségek.
Az űrben lendületet vehet, aki sugallatot kap,
Tapsolhatnak színnek a szokatlan közönségek.
Tapsolhatnak medvéknek a gyűrűző láncszemek,
Aludhatnak az örömtől a képzelődés torzsái.
Aludhatnak az előző világot látó szellemek,
De itt maradnak a világ fel nem evett morzsái…
…neked és nekem, jelentsen ez jót vagy rosszat,
Azokban a napokban, mikor nem érezzük a rosszat.
Azokban a napokban, mikor megengeded nekem,
Hogy melletted tegyem le érthetetlen fejem.
És nevessek, ahogy nem tettem azt soha,
És lássalak, ahogy nem táncoltál soha.
Emeljelek, ahogy te tetted két kezeddel,
Nézz fel rám újra, gyönyörű szép szemeddel.
