A Vócsa-Nagy Dániel felhasználó összes verse >>>
Lemetszett rózsaszál
Itt jön a hang, és a tágas, bordó vihar levelén,
Itt áll a megérkezés, a világ felfordított tenyerén.
Itt ered, fogan a másolt esték rekedt világa,
Innen száll a madár mélyen korhadó fákra.
-
Itt áll a vonat, itt sikolt a sín és az állomás,
Itt éled a maradás, és megpihen az alkotás.
Itt magáz istent magához rohadt emberi lét,
Innen zuhan mélyre forró, élet nélküli tét.
Ott néz a szem megtört testet színpadi táncon,
Ott látszik igazán, mesterből lett diák a vásznon.
Ott forog kiélezett kockák tengelyén a múlás,
Onnan vesz példát, és vált halálra a túlzás.
-
Ott megvált minket a legeket megváltó,
Ott ránk zuhan felségében a napokon parázsló.
Ott létrejön megértő mocsok és odalent takar,
Onnan jön a világom, és mit világom akar.
Ide teszek egy szálat a nem-hervadt virágból,
Ide írom szavamat az elfelejtett világról.
Ide, ahol kedves némák tekintgetnek félve,
Innen jutnak útjuk végén a halottak a kéjbe.
-
Ide esik, ide gyűlik víz és könny a hegyből,
Ide szokik felébredett, hajlék nélkül kegyből.
Ide járnak ősök, felenni leszórt szemeket,
Innen el az jön, ki nem szór múltba szemetet.
Oda pedig ember nem fog esni soha,
Oda rótta jelét bűnös zárványok sora.
Oda rácsok szőttek menedékként falat,
Onnan csak feltétel, és nem kérdés a javad.
-
Oda ember nem visz lángot, égő fáklyát égve,
Oda tér be győzelemre az elesettek fénye.
Oda sorol engem, mint vétkest a jegyzet,
Onnan hallom ma is, mit Szavad nekem jegyzett.
Honnan engem hallasz,
Hol a világ neked tetszett,
Oda tegyél kötést és lásd,
A szél is rózsát metszett…
