Barion Pixel
Connect with us

Megosztott versek

A Vócsa-Nagy Dániel felhasználó összes verse >>>



Ez az

Igen, ez az.. Beteg vagy, a körülmények nagy betege.
Leteszed a súlyt a felhő árnyékában, hol nincs a víznek elege.
Szürkületből egy másik verembe, a pokolnak sem volt ilyen melege.
Ledobod véres kabátod, s elhagy a színházak összes szerepe.

Fekete a színem, mindegy mit érzek. Magas vagyok és mégsem látok.
Gőzfelhőben éllek meg téged, ez leginkább számodra lesz átok.
A szemeim üvegesen látnak, opálon és kőnek minden elegyén járok.
Maradj kérlek középen, egy keresztet a célnak és a jövődnek szánok.

Ésszel, de mélyen torzítottak az elesettek küzdelmén. Dacból lett a halál.
Ilyen ez is, forradalmak hátán vittek sok szót, miket senki meg nem talál.
Ez az. Talán ma hozzávágják a falhoz, és ami lepattan, abból lesz a fatál.
Abból, a vésett rímek szaftos poklából, maga az ördög zabál.

-

Kényeztet? De tudod, mi várna rád egy új életben, egy másik földrészen?
A kényszer szülte remény, ami veled hal meg, ha nem segítesz a dögvészen.
És nem fog fájni, ha minden idegvégződésed egyenként köt csomót az észen.
És betakarja porcikádat a fehérbe bújt, elképesztésnek szánt köd készen.

Itt vagyok, de nem várok ettől újat. Merve húzok magamra fehér nadrágot.
Bonyolult fejekbe látok, ha elveszem magamtól a hasznosnak hitt vakságot.
Nem vagyok a fal maga sem, azt hiszem, könnyen láthatnak engem vak mások.
A Föld egyik végén kikötöttem, előbb alább, majd a másik végére ások.

Nyomokat hagynak, mintha évek millióit akarnák maguknak tudni. Tévednek.
Ahol óriások hagytak nyomot, oda csak jogtalanok és remények tévednek.
Rakásba hordhatja a szél a kasza vágta füveket, hiába domboldalakba révednek.
És feltevések hatnak rájuk, a kakasok színbe festett tényeknek kérkednek.

-

Derűs vagy, ez jó. Ez jobb, mint minden szavam együtt, mikor a szót falnak hányják.
Szép vagy, ez jó. Nekem minden tettem ér ennyit, mikor a húst koncnak szánják.
Kész vagy, számomra ez érték. Mosolyod pedig győzelem, mely nélkül a világot bánják.
Itt vagy. Ez az, amire felteszem mindenem. Mikor a ködön át a feketét megint fehérnek látják.

TÁMOGATÓNK A

A MAGYAR KULTURÁÉRT ALAPÍTVÁNY

BEJELENTKEZÉS
EDDIGI VERSEIM
MEGOSZTOTT VERSEK
VERSMONDÓK KÖZÖSSÉGE


Facebook

Termékek

TOVÁBBI TERMÉKEK →

To Top