A Vócsa-Nagy Dániel felhasználó összes verse >>>
A legújabb feladat
- Elakad a lélegzete a kékség magvának,
Fekete földek mélyen repedezett síkjain.
Felkel a Nap mesterként napjaik nagyjának,
Zöldbe fulladt hegység útjainak hídjain.
Megérted a vágtató szelek harmonikus zaját?
Megadom a színeknek az emberek bősz faját.
- Felidéznek balladák életbe kívánt mesét,
Hegyet másznak hősen az egekbe vágyók.
Testekbe zárt vizek tisztítanak vesét,
Fagyosak az örökké merev hágók.
Kell neked a villám és a megfeszült áram?
Utat találsz bennem és megpihenhetsz nálam.
- Megfordul az idő az erdő lelke körül,
Helységek kertjeiben ásnak az erők.
Szárnyasok röptének a földhözragadt örül,
Elvállalnak versenyt futásban a merők.
Meddig leszel bújtatva a valóság elől?
Dráma sodor fehér havat lavináim felől.
- Megkéri a madár a forrásban lévő vizet,
Ejtse meg szívét a társak göröngyös útjain.
Nem tudják a sarjak elhinni a hitet,
Elnézve táncos derűt a nyomok múltjain.
Szeretnél magas lenni és átlátni a ködön?
Fényt facsarok neked az összekarcolt kövön.
- Két lábon állnak a temetetlen állatok,
Látnak mindent az emberséges kriptában.
Sírok nyitnak a túlvilágnak járatot,
És vesznek fürdőt egyre ritkábban.
Félsz a szótlan és mindig vétkes arcodtól?
Ráncot adok szemednek felesleges harcodból.
- Maguk terítenek asztalt a mai vacsorának,
Leülnek a fáradtak a magas asztal köré.
Tétből kovácsolnak fényt a koronának,
Magasodnak szellemben az ételeik fölé.
Fogyasztottad étkét a gondolatok anyjának?
Fából nevelek erdőt magjaink nagyjának.
