Barion Pixel
Connect with us

Megosztott versek

A Vócsa-Nagy Dániel felhasználó összes verse >>>



Talán igaz volt

Enyhe eső hullott, szürke volt a felhőgomolyag,
Kérdéseket tett fel magának minden ember, hallgatag.
Rácsúszott a némaság a düledező hangorkánra,
Felfigyelt a hangjegy a dallam bomlására.
Azt tette a karmester, amit évtizedeken át;
Levezényelt egy dalt, mint pap a liturgiát.
Nem állt készen a káosz arra a megható csendre,
Melyben egy szürke felhő a fordulatot jelentette.

Egy másik nap volt aznap, aranyban úszó keret,
Nem volt sötétebb az éjjel, mint a napáztatta kelet.
Elugrott az útból a hűvösség tartalmatlan alakja,
Festővászon itatta a feketét, az ecset csak hallgatta.
Az első perc követte az utolsót, így kezdődött a nap,
Ugyanaz a nap volt megint, a végtelenből fakadt.
Körbe és körbe fonta magát, mint hálójával a pók,
Húsz és négy óra aranylott, s megpihentek a jók.

Igaznak teremtek mindent újra, ami körülvesz,
Nem szeretnék látni olyan álmot, ami felébreszt.
Riadtan gondolok arra, mi lenne a másik jelen,
Ha nem találnám meg az utam keresztül az életen.
Mélyen aludna bennem csak az egyetlen tudat,
Hogy nem érdemes ébren keresnem nehezebb utat.
Részegen jelenik meg előttem egy aranykeretű kép,
És leteszi elém üresen hagyott vásznát a lét.

Felső szinten mozog, mégis felesleges kényszer,
Hogy kezembe fogjam szomorú múltam kétszer.
Tavak medrében mélyen, szikláinak szoros sötétjében,
Megfullad a fület sértő konokság önnön lelkében.
Ha az óceán medrének mélyén lélegezne fel újra,
Elmondanám neki, minden cseppjének ő maga a kútja.
Egyszerre válna részévé ő is a felfedezésnek,
Hogy megosztja velem élményét a legszebb erénynek.

Három szinten jelenik meg velem, s három szinten él,
Jelenben lefog, múltban felkér és jövőben remél.
Utóbb fogtam meg a múltam kérdőre vont hitelét,
S nevettem ki magányosan élet-itatta jelenét.
Átharapva a rács összes, fémesen hideg huzalát,
Fájó állal tartottam meg a szabadság hulló tudatát.
Hogy magasan maradjon nekem hatalomként,
Akkor is, ha darabokra hullok darabonként...

Minden darabja igaz lett, és mindig is igaz volt...

TÁMOGATÓNK A

A MAGYAR KULTURÁÉRT ALAPÍTVÁNY

BEJELENTKEZÉS
EDDIGI VERSEIM
MEGOSZTOTT VERSEK
VERSMONDÓK KÖZÖSSÉGE


Facebook

Termékek

TOVÁBBI TERMÉKEK →

To Top