A József Bari felhasználó összes verse >>>
Tű a szénakazalmban
Nem tudok leállni, megállni,
Mindig elkap engem az írás.
Nem bírok nem téged látni,
Ha nem látlak, foglyul ejt a rívás.
Mikor meglátak, megragad a boldogság,
S közben a legszebb érzések kavarognak bennem.
Minden fájdalmamnak te vagy az orvosság,
És nem tudom ezt elnyafogni neked.
Ha lenne rá alkalmam, megmutatnám a szívből írt kötetemet,
De sosincs, ebbe lassan beleőrülök én.
Rám se nézel, annak ellenére hogy belül azt követelem.
Milyen jó is volt szünet előtt, amikor magadtól beszéltél.
Olyan vagy, mint tű a szénakazalban ebben a világban.
Mint egy négylevelű lóhere, a füvek között.
Kíváncsi lennék mennyire örülnél egy virágnak,
Vagy egy kötetnek, ami minket kötött.
