A József Bari felhasználó összes verse >>>
Múzsámnak.
Ez a hét csodálatos volt számomra,
Életem legszebb hetét adtad nekem.
Benned gyönyörkodök a távolba,
S elképzelem hogy ott vagyok veled.
Látom rajtad hogy kedvelsz,
Csak nem úgy ahogy én is.
Engem szinte már mindenhol meglelsz,
Ne hidd hogy véletlenül mégis.
Aki tetszik neked, ő nem úgy szeret ahogy én,
Ebben nagyon biztos vagyok.
Nem érhet fel a bennem lévő tűzben ami ég,
De igazam van vajon?
Hisz téged mindenki szeret,
Hiszen a verseim te vagy!
Mivan ha mégis kedvel?
Akkor a szívem megfagy.
Nincsen bennetek közös,
Nem úgy mint bennünk.
Nélküled a lelkem ködös,
Nem úgy mint velük.
Miért nem mondhatom el minden bánatomat egyszerre?
Lehetséges lenne valakit ennyire szeretni?
Minden vágyam veled megtelne,
S minden bajomat eltudnám feledni.
Szeretlek, még akkor is, ha tudom hogy nem leszel az enyém.
Szeretlek, még akkor is, ha te nem engemet.
Szeretlek, még akkor is, ha a sors nem hoz oda mellém.
Szeretlek, még akkor is, ha soha el nem feledlek.
Gyűlölöm, amikor nem nézel rám szemeiddel.
Gyűlölöm, amikor nem szólsz hozzám ajkaiddal.
Gyűlölöm, amikor érzéseid nem egyeznek enyéimmel.
Gyűlölöm, amikor megsiratsz, s nem vagy akarattal.
Ezeket kéne mondanom neked,
Nem versbe írnom amit senki nem lát.
De hát hogy közölném ezt veled?
Random oda mennék hogy:\"Szervusz Múzsám!\"?
Sose fogod megtudni hogy már a hetedik rólad írt versemet írom.
Ezekbe belegondolni is már nagyon durva.
Én mondom, lassan oda érkezek hogy már nem bírom.
Ezekkel a tényekkel tudva.
És mi lenne ha mégis megtudnád?
Vagy karjaimba ugrasz, és olyan valamit kapsz, amit még sose kaptál az élettől.
Vagy, felfordul körülötted a világ.
S én csak továbbra is szenvedek ettől a méregtől.
Sohase tudod meg hogy mennyire szerettelek,
Mert félek, s tudom a választ amit kapok.
Világ legboldogabb emberének szólhatott szerelmedet,
Míg én, majd meghalok.
