A József Bari felhasználó összes verse >>>
Csoda!
Végre csoda történt valahára,
Hu tényleg el vinnélek vacsorára!
Megszólítottál engemet,
S most pillangók körülöttem repkednek.
Önszántadból szólítottál,
S nem mondtad ki, de megtapsoltál.
Végre megtudtad egyik tehetségem,
Aminek te örültél, mindenségem.
Szavaidat ittam, mint a bort.
Közben meg a szívem kapolt.
Boldoggá tetted a napomat.
Azért, mert volt benned akarat.
Köszönöm hát neked és az úrnak,
Úgy érzem, érzéseim el nem múlnak.
Imádkozom hogy legyen még sok ilyen,
Míg mondod nekem hogy nem, vagy igen.
