A József Bari felhasználó összes verse >>>
Szívem eltakar
Akárhányszor csak a közeledbe vagyok,
Akkor mindig, csak a szívem kapkod.
Amikor melletted vagyok reszketek,
S nem merem mondani neked, hogy szeretlek.
Szeretlek, mint ember a sót!
Kívánom, hogy kegyes legyen hozzád a sors.
Szeretlek, mint esőt a virág!
Te melleted elbújhat a világ.
Egész nap csak te vagy a fejemben,
Bárcsak úgy szólíthatnálak hogy szerelmem.
Bárcsak olyan lenne mint a mesékben,
S puha kezedet tartanád enyémben.
Bárcsak csoda történne valahára,
És elvinnélek téged vacsorára.
Bárcsak csoda történne végre,
Mit meg nem adnék érted.
De hát milyen kegyetlen az élet,
Ezért nem hordozhatlak téged.
Hallottam, hogy te nehezen tudsz szerelmes lenni,
Illetve hogy nem kell neked senki.
Ezután én mit várhatnék?
Én, aki még a senkinél is rosszabb lennék.
Fájdalmas lesz de elengedlek,
Nem azért mert nem szeretlek.
Hanem mert a valóság nem mese,
Azonfelül én csak egy mellékszereplő volnék benne.
Te pedig a hercegnő akit mindenki akar,
Akit a gyönyörű szívem eltakar.
