A Éva Gránicz felhasználó összes verse >>>
Madarak szárnya 2.
Az álom az égbe visz fel,
Világít a hajnali reggel.
És szárnyat bont a lét,
Ha hív egy nagy tét.
Az ember a fény felé kel.
Ha meghal az álom a szívben,
Az út is köddé lesz hirtelen.
Ha lélek elalszik,
Már nem küzd, nem bízik.
És csak némán sodródik innen.
Szárny nélkül az út is hiába,
S a lét csupán árnyéka mára.
Ahol nincsen remény,
Elveszett az erény.
Csak csönd és a múltok zárkája.
Siófok, 2025. május 12. - Gránicz Éva - Írtam: LIMERIK- ben, az azonos című versem átirataként.
