A Edit Vargáné Giber felhasználó összes verse >>>
Eldobtál...(dalszöveg)
Én vagyok a világ bolondja,
Hogy szerettelek téged,én ostoba.
Öleltél – de másra gondoltál,
Szíved mélyén rég nem rám vártál.
már csak emlék, mi voltál nekem,
De mégis fáj hogy játszottál velem,
Refrén
Mit érnek a szavak
ha elfújja a szél,
Mit érek én
ha nincs többé remény
Vad vihar lelkem mélyén dúl,
Nem tudom hova vezet az út.
Túllépnék már, de nem tudok,
Lassan telnek az esték,
még lassabban a nappalok.
A szél felém hozz egy illatot,
Megborzongok mert a tiéd volt.
Lehunyom a szemem és álmodom.
Refrén
Mit érnek a szavak
ha elfújja a szél,
Mit érek én
ha nincs többé remény
Vad vihar lelkem mélyén dúl,
Nem tudom hova vezet az út.
Köddé vált minden ígéret,
Elhittem a meséket.
Szemembe nézve hazudtad
Mindig csak téged akarlak
Nem voltam neked más csak egy délibáb,
Ami eltűnt hamar az éj után.
Refrén
Mit érnek a szavak
ha elfújja a szél,
Mit érek én
ha nincs többé remény
Vad vihar lelkem mélyén dúl,
Nem tudom hova vezet az út.
Bridge
Eldobtad a szívem rég,
feledni nem tudlak még,
De ha felkel a nap
Számomra is új nap virrad.
