A Edit Vargáné Giber felhasználó összes verse >>>
Lélekszilánkok....
Kavarognak a gondolataim,
mint szélben a falevelek,
mindent elsodor a vágy,
hogy újra nálad legyek.
Ölelő karodban megpihenjek végre,
szívem dallamát felírjam az égbe.
Kanyargós ösvényen jutottam el hozzád,
félelmeim útján senki más nem várt.
Ott álltam lelkem szilánkjai között,
mint a cserép, mely darabokra tört.
Az apró darabokat lágyan kezedbe vetted,
és mint egy kirakót, összeillesztetted.
Ott álltam előtted pőrén, meztelen...,
szemedbe nézve kezemet kezedbe helyeztem.
Sokáig sötétben élve érzem, kiléptem a fénybe,
napsütésbe....
Szívemben ott legbelül, nagyon mélyen,
minden darab a helyére került szépen,
és talán jobb is lett, mint régen.
