A Bence Bráz felhasználó összes verse >>>
Ha most meghalnék
Sajnálom, hogy…
Prológus:
A lepedő átizzadva, a lázam fent az egekben, az utolsó órákban, meglepően csend honol a fejemben.
Izgatottan várom hogy mi vár rám a halál után, üveges szemekkel nézek magam elé halál bután.
-Van ott toll meg papír, vésd le amit diktálok.
Bevezetés:
Szelídségre nem lel a gondozatlan tudat,
csak a lelkemen egy vart amit újra-újra lekapart
és e pár mérges nyugtató a pszichém letompítja
A csonka jellem meggyógyítja.
Néha inkább lennék békés mint költő
Bár költő sem vagyok csak mindig más bőrt öltő
A tisztességről papolok de lopok, csalok, hazudok
Egy pesszimista nem téved, mert hibáiban elréved
S felemészt a gondolat, hogy hús teríti csontomat.
Tárgyalás:
Sajnálom, hogy sokat hazudtam.
Sajnálom, hogy nekem soha nem hazudtak.
Sajnálom, hogy sosem voltam gazdag és sajnálom, hogy sosem tanultam meg szegény lenni.
Sajnálom, hogy sosem vettem semmi hasznosat, és sajnálom, hogy sohasem ültem be sehová enni.
Sajnálom, ha fillért basztam, sajnálom, ha költöttem.
Sajnálom, hogy turháztam az utcán, és sajnálom, ha inkább visszanyeltem azt.
Sajnálom, hogy csak egy részedre hittem, hogy te vagy, és sajnálom, hogy ebből kifolyólag te teljesen megismertél engem.
Sajnálom, hogy sokszor mondtam nemet a rosszra, és sajnálom, hogy olyan országban nőttem fel ahol zsírra száll a por.
Sajnálom, hogy olykor csak pózból voltam szellemi arisztokrata.
Sajnálom, hogy nem lesz munkám Hollywoodba, és sajnálom, hogy ismernek minden egyes garázsboltba.
Sajnálom, hogy loptam legót meg pendriveot.
Sajnálom, hogy ennyi időt vettek el a reklámok.
Sajnálom, hogy megcsonkoltam kényem szerint sok-sok elvem.
Sajnálom, hogy sokszor vitte fránya macska el a nyelvem.
De sajnálom azt is, hogy sokszor mondtam túl sokat.
Sajnálom, hogy lenéztem a magamfajta korcsokat.
Sajnálom, hogy nem jelent meg sohasem a kötetem.
Sajnálom, hogy nem találtam kegyeidben közegem.
Befejezés:
De tudod mit? Visszavonom minden egyes szavamat!
Sajnálok minden embert, de leginkább magamat.
Epilógus:
Nekem sosem sikerült megkedvelni önmagam, talán csak nem volt elég időm rá, vagy nem tapasztaltam eleget ahhoz, hogy tudjam hogyan is kell azt. És bár sohasem voltam igazán önmagam annak igencsak örülök, hogy sosem voltam olyan mint ti…
Utolsó kívánság:
-Ennyi volt. Most rátérek az utolsó kívánságomra. Fénymásolja le ezt a diktátumot több száz példányban és ragassza ki a város minden pontján. Hadd ismerjen meg mindenki ha már magamat sohasem tudtam.
Mondta a kőszívű ember, és meghalt.
