A Bernadett simon felhasználó összes verse >>>
Törött vonalak
Minden reggel önmagába zuhan.
A fény nem ébred, csak gyűrött falakon ül,
mint kártyalapok a megkevert pakliban
Semmi sem kérdez, és semmi sem válaszol.
A test mozdul, de nem ér célba.
A kövek alatt szívverés lapul,
mégis üres marad a föld.
A hang, ami szóvá lenne, elakad a torokban.
Odafent mozdulatlan ég,
odalent éhes föld.
Közöttük az ember,
mint szögek közt feszült madzag,
megrogyva a súlytalan terhek alatt.
És amikor megérkezne a csend,
amikor a semmi végre beszélne,
csak egy széttört vonal marad,
és benne az ismeretlen,
ami soha nem fog megtalálni minket.
