A Annamari Romity felhasználó összes verse >>>
Valahogy…
ehhez nem kell magyarázat,
csak egy fél tekintet, ami lásson
mielőtt a valóság odalökött
mint lökött vágy, amit nem kértem,
csak eltesz a csend valahová
döfött a gondolat, ahogy hibázom
és kötözködött bennem az érzés,
ajánlom magam hallgatva is
járom az utat, amit senki se ért
de mégis kellesz, valahogy
beszámol a múlt, mikor találom
a neved a fűágyon, a senkiföldjén
vigyázol rám úgy, hogy nem tudod
és tanácsol a szív, hogy ne féljek
bár cserbenhagynia magát már késő
fölépítette bennem az emléked
és most rosszabb nélküled minden,
de ápoltabb lettem tőle belül
te vagy az elegancia némán is
egy árnyék, ami fellángol
nem áldom, nem átkozom
csak valahogy… maradsz bennem
nem szóban, nem tettben, csak úgy
ahogy a hiány is él —
egyszerűen, végérvényesen
Romity Annamari
Tompa; 2025.07.15.
