A Daniel Németh felhasználó összes verse >>>
Téli zsongas
Szemeim hűek furkesznek atitatottan néznek azt az asztallapi papírt mi megterem s nem szemetkosarban a helye egy légkör mi ihlettel téli fejemben cikazik s keringteti ven legkor ez verset vár rimmeloset mitugralsz.tel bekemenyit sapka sál kendozetlenul kezek a fagyban nem kell nem jó már a zongorapadra csak esténként gepel ciripel papírra vetett sorok figyelnek én elveszek bennük s a tortenette atlenyegulok szél cserép törés lelkigorcs elleszek mig zokog kint s száguldva szakad a hó legfuvallat papirfecnik száj szemkorzes oda a betevo falat az ingineur seg sompalinka arcomon szőr elvisz egy lágy lehelet arcom tükörkép nem harcolok karom leteve a kore az osmozes nyert célom nem öncélú onoserdek testvér találj meg többé a tied is leszek de érzelgős ezek az esték s a sanzonszonettek egy dalra fújja madár és unoka gyongyszemeidbol hópehely elfáradtak uzsgyi punkt oda.
