A Dávid Áron felhasználó összes verse >>>
Vészkijárat
Itt alszol mellettem.
Biztonságban vagy.
Hallgatom hogy halad
a lüktető vér kéklő
ereidben. S nézem fénylő
szemeidben magam.
Pedig alszol. S én
mégis látok.
Itt alszol mellettem.
Biztonságban vagyok.
Az egyre növő hajat hallgatod
álmaidban keresed
az életben megtalált helyeket.
A holdra szálló kis kobold
mögött találod akaratod
vágytalan lázálmait.
Itt alszol mellettem.
A biztonság ábrándja
beleng a vízhatlan álmokba.
Csak akkor találod meg a
boldogságot,
ha elfogadod, hogy
az utolsó ember vagy.
Eltűnnek az amúgy sem erős rímek.
Eltűnnek az agyban, eltűnnek a gyomorban,
eltűnnek a szemekben, a végtagokban.
Csakúgy írok most már.
A gép javítja helyesírási libám.
Egyikünk sem szentély, sem oltár,
de egymást érthetjük, hisz te voltál,
s – főképp! – te vagy, aki meghallgat.
Aki nem csak ábránd biztonságot adhat.
Nyílnak a szemeid.
