A Dávid Áron felhasználó összes verse >>>
Csukd le
ha lecsukom lelkem tükrét,
abba a világba kerülök,
hol mások világa is születik:
időtlen, formátlan hely ez,
itt minden összeér:
szerelem és zuhanás,
halál és repülés.
Itt vagyok kanapé,
mely másokon ül.
Itt lehetek csók szeretők nélkül.
Itt válok figyelemmé a néma ordításban.
Figyelem magam,
s ez a figyelem hevül,
majd lassan elévül,
végül a valóság leépül.
magtalanul.
irgalmatlanul.
felébredek a végtelen kanapén.
zuhanva.
