A Izsák Gembiczki felhasználó összes verse >>>
Makáma a Pásztorgyerekről
A hegyek közt élt egy pásztorgyerek,
szava csönd, a szeme kérdőn mered.
Koránt tanulni korán kéne,
de a nap csak játékban érte.
Ügyet sem vetett írásra, szóra,
futott legelőkön, játszott a mezőkön, az imám hiába várta.
Ám estére jött az éj csípős hegyi szele,
megcsúszott, és egy kút lett mély börtöne.
Ott ragadt lenn, s az éj búsan ült felette,
kiáltott, hangját a szél vitte messze.
Szülei jöttek, hallották a hangját,
érezték a bajt, a fiút haza hiába várták.
\"Allah akarata\" – mondták a szülők,
„Büntetés ez, mit rád szabott az örök.
Nem tanultad meg, mi írva vagyon,
a hithez hű szív büntetést kap, ha hamis a dalod.”
A gyermek ott maradt, s elült a csend,
tán álom, tán árnyék most szívében rekedt.
A kút hidege már nem volt félelmetes,
csillagok néztek rá, mint kíváncsi szemek.
Szomjan halt végül a kút mélyében,
ahol csak a hold fénye rebbent szelíden.
Egy fiú, ki futni vágyott, nem tanulni Isten szavát,
végül e kút lett börtöne, örök időkön át.
