A Adam Nouar felhasználó összes verse >>>
Nouar Adam: A sóstói-erdő
Vidáman nézz le a, telihold orcája
A csillagos égről, bárónk ablakára
Ki nagyokat ásít, álomba merülve
Pedig most alvásra, nincsen semmi kedve
Másnap reggel aztán, kinéz az ablakon
Mennyire is zsúfolt, aznap a forgalom
Haladnak a díszes, előkelő hintók
Közöttük meg nyargal, kinek elég a ló
Elgondolta Béla, aki itt a báró
Hogy talán neki is, utazni volna jó
El is ment apjához, út engedélyt kérni
S, útra való vagyont, hogy tudjon mit enni
Elindult hát hamar, százezer arannyal
Láthasson ő mást is, ne mindig csak magyart
Aznap este aztán, megálltak egy háznál
S, kaptak puha ágyat, és meleg vacsorát
Éveken át jártak, országról országra
Míg egyszer egy napon, olyan csodát láttak
Egy hatalmas udvar, tel-is tele mákkal
Nem láttak még mákot, nem tudták hogy mi az
Közelebb férkőztek, vajon mit is látnak
Megszólalt a báró, “hívjuk ki az urat”
Csengettek hát kettőt, ki is nyílt az ajtó
S, köszöntötte őket, ki e földön báró
Vendéglátást kaptak, a nemesi várban
S, mindenféle ételt, édesítve mákkal
Ízlett a mák nagyon, a báró Bélának
Vett hát néhány zsákkal, legyen mindig nála
Hazafelé menet, megírta levélben
Legyen tele mákkal, az ő összes földje
El is ért a levél, Bélának apjához
Elolvasta rögtön, ültetett hát makkot
Mikor megjött Béla, haragosan látta
Tele van a kertje, égig érő makkal
Nem volt már mit tenni, lett egy tölgyes erdő
Azóta is itt van, a sóstói-erdő
