A Zsolt Jankai felhasználó összes verse >>>
Mondd, kérlek, mondd…
Valahol most is ugatnak fegyverek,
valahol most is hasadnak a sebek,
szívekből szürke sóhaj kiszakad.
Valahol most is tombol a vöröses láz,
forró a bőr, érdes ágyon a hideg kiráz,
a gennyes fájdalom kifakad.
Valahol most is robban egy bomba,
ártatlanok szép piros életét kiontja,
nem védi senki a gyermekeket.
Valahol ma is a hazug szó harsog
elnyomva minden lágy, tiszta hangot,
beárnyékolja a fénylő szíveket.
Valahol csontsovány a szegénység,
halvány szemekből kihunyt a reménység.
Ki nyújt nekik segítő kezet?
Valahol most is haldoklik a föld,
szürkévé satnyul minden ami zöld,
sóváran felzabáljuk a természetet.
Valahol az ordas vas fogú erőszak
a nyílt utcán büntetlenül rabolva
űzi a vézna, törékeny becsületet.
Valahol kushadó, sunyi rácsok ökle
a jókat fojtja meg talán örökre
s elengedi a komor rémeket.
Mondd, kérlek, mondd embertársam,
Reménykedhetek egy ennél szebb világban?
Tudsz-e szelíd vigaszt dalolni..?
Mondd, kérlek, mondd van ebből kiút?
Virágilatú hűs reményszót valaki tud?
Mikor fog a fény a ködön áthatolni?
