A Zsolt Jankai felhasználó összes verse >>>
Csalódás
Voltak szétfeszítő, fanyűvő terveim,
az idő közönyében elporladtak.
Bátor homlokú hószínű tetteim
sántán, bénán, vakon kullogtak.
Áradt bennem a vágy jól cselekedni,
szikla akcióim porrá enyésztek,
lankadt kezet akartam erősíteni.
de vergődő szavaim hasra estek.
Napfény szemmel ittam volna csodát,
csak rozsdás álmokat találtam,
őz léptem kereste a szépség honát,
Sohasem érhettem a nyomában.
Kopott a húsom és elnyűtt, viseltes
az idegrendszerem ma már .
Fanyűvő, vajon még lehetek, s
szárnyalva láthatok illatos csodát?
